Ma túlestünk az évzárón. Otthon mindenáron fel kellett venni a harisnyát, mert azt mondták, hogy "ünneplő és harisnya". Próbáltam lebeszélni róla, de ragaszkodott hozzá. Eleinte bele sem gondoltam egyébként, hogy problémás lesz az ünnepség, még akkor sem esett le, amikor 200 gyerek és legalább még egyszer ennyi felnőtt beszuszakolta magát az aulába és Lili valahol a tömeg közepén foglalt helyet (nem is láttam hol van), csak akkor lett gyanús a dolog, amikor az egyórás műsor végén odajött hozzám és szorosan átölelt, majd közölte hogy "menjünk innen most rögtön". Mivel még nem mehettünk, ugyanis a bizonyítvány osztás csak ezután jött az osztályban, odaadtam neki a sálamat, amit innentől kezdve le sem tett hazáig, hol szorongatta, hol szagolgatta, hol pedig azt játszotta, hogy ő repül és teregette a "szárnyait".. néha megijedtem hogy majd jól leesik a lépcsőn (mert persze mindenhova nézett csak a lába elé nem), de túléltük lábtörés nélkül az utat.
A bizonyítványa nagyon szuper lett, egyetlen négyest kapott környezetből, minden más jeles és kitűnő lett, vagy példás (hogy mi a különbség ezek között arra én sem tudnék értelmes választ adni amúgy). Szóval egy híján kitűnő. Picit vicces, mert egyébként az anyagot tudja, sőt még utána is olvasott némelyik témának, de hát a dolgozat dönt. Néha dühös vagyok az iskolarendszerre emiatt, hiszen ez nem a gyerek tudását tükrözi, hanem hogy hogyan tud dolgozatot írni. Rosszul.
Minden esetre halálosan büszke vagyok rá, és ezt meg is mondtam neki és kapott egy lovacskás tetováló filces készletet ajándékba, amiből mindjárt jutott nekem egy picike zöld pillangó a csuklómra, le sem mosom egy hétig.
A fekete leves egyébként itthon jött, bár látszott Lilin már hazafelé menet is végig, hogy kissé zizi lett (ez a legjobb kifejezés rá). Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy túlingerlődött és nem tudja levezetni sehogy. Szóval már hazafelé menet is kötekedett mindenért, otthon pedig a jól megérdemelt számítógépezés után akkor szakadt el a cérna, amikor felállítottam a gép elől. Ekkor már nem is az volt a probléma hogy felállítottam onnan, hanem minden más. Elindult a lavina és jött a dühroham. Ilyenkor mindig nagyon szürreális dolgokat mond, amikre néha nem emlékszik, néha igen, de szégyelli később, sajnálja, nem tudja mi ütött belé, stb.. Most az volt a terítéken, hogy "meg akarok halni" és hogy "semmire sem vagyok jó", "nekem semmi sem jön össze", verte a fejét a kanapéba, betakarózott és a takaró alól kiabált velem. Én is kaptam hideget-meleget, mert szemét vagyok, de hogy miért azt nyilván nem tudja megmagyarázni, az vagyok és kész. Meg szaranya. Ez eltartott úgy 15 percig, aztán csapkodások közepette átment a saját szobájába és befeküdt az ágyába, ahol el is aludt további 10 perc zokogás után. Egy óra alvás után pedig jött, szégyellte magát és bocsánatot kért, és nem emlékezett rá, hogy már lejátszotta a játékidőt. Itt még egyáltalán nem volt vége a dolognak, a következő néhány óra is nehézkesen telt, olyasmi ez, mint egy földrengés utórengése. Vékony pengén táncolunk egy újabb kiborulás irányába ilyenkor, de szerencsére ezt ma megúsztuk.
Délután jót tett, hogy munka után könyvtárba mentünk, majd bevásárolni és fagyizni, ami be volt jó előre tervezve. Még a boltban is egész jól kibírta, bár a fagyizóban amikor bejött egy népesebb család akkor menekülőre fogta egyből az utat a cukrászdából azzal, hogy "tömegnyomort kapok megint". Úgyhogy hazasétáltunk a zuhogó esőben, egy ernyő alatt, szorosan összeölelkezve, ami nagyon tetszett neki.
A könyvtárban 4 új könyvet zsákmányolt, aminek nagyon örült, amikor hazaértünk itthon rögtön be is bújt a takaró alá és olvasni kezdett. Ettől mondjuk én megőrülök, hogy 40 fokban is betakarózik, de úgy tűnik ez jó neki ilyenkor. Cserébe pucéran alszik mostanában, úgy kell rábeszélni, hogy bugyit húzzon legalább :-)
Vacsorára túrós-tejfölös tészta volt, aminek szintén nagyon örült, mert ez az egyik kedvenc kajája abból a nagyjából 5 ételből amit hajlandó megenni, úgyhogy végül is számára is kellemesen végződött a nap, be is termelte az egész tányérral.
Nagyjából eddigre állt vissza a rend a kis fejében / lelkében, már nem láttam rajta este vacsoraidőben, hogy "zizegne", úgy látszik, hogy kicsit jót tett hogy sétáltunk, kimozdultunk, összebújtunk, új könyveket szerzett.
Szóval a nagy tömeget továbbra is elkerüljük majd és jövőre az évzáró műsoráról lógni fogunk azt hiszem...
Az utóbbi napokban azért történtek érdekes dolgok is, pontosabban érdekes dolgokat találtam, amiket meg is osztok itt, mert más számára is hasznos lehet.
Valahol egy blogon keresztül találtam egy linket ehhez az oldalhoz:
http://www.pictoselector.eu/
Innen egy ingyenes programot lehet letölteni, ami le is fordul rémes magyarsággal, de azért nagyjából érthetőek a menüpontok és a gombok így is. A programban képes kártyákat lehet gyártani, amihez a program önmagában tartalmat több, mint 39 ezer (igen, ez nem elírás) piktogramot és képet. A rajzok nagyon jók, teljesen érthetőek, tetszőleges felirat szerkeszthető alá és tetszőlegesen beállítható az is, hogy egy oldalon hány db kép legyen, hova kerüljön a felirat, mekkorák legyenek a képek, stb. Ez azért is jó, mert eddig mi egy sablon alapján nyomtattunk ilyeneket, így a program segítségével tudok ugyanakkorákat is gyártani. Picit el kellett kínlódni a beállításokkal, de pdf-be lehet menteni, így ott szabadon tudtam próbálkozni, amíg tökéletes nem lett.
Rá kellett jönnöm, hogy bőven van még olyan kártya amire nem is gondoltunk hogy kellene, de valójában jól jönne, ha lenne. Úgyhogy máris összeszedtem 6 oldalnyi kártyát.
Figyelem! A program 18+-os képeket is tartalmaz (hiszen felnőtt autisták / ADHD-sok is vannak), úgyhogy nem tanácsos a gyerekkel együtt böngészni a képek között, ha nem akarunk kellemetlen meglepetést!
Szóval bátran ajánlom a programot bárkinek aki ilyesmit szeretne készíteni, tele van folyamat-ábrákkal is, pl. mosakodás lépései, érzelmek, így kisebbeknek és súlyosabb problémákkal küzdő gyerekeknek is tutira talál bárki benne megfelelő képeket.
Mivel nemrég vettünk itthonra is egy lamináló gépet, mostantól fogva már nem jelent problémát lelaminálni a kártyákat, házirendet, stb., Lili nagyon lelkesedik érte, ő akart mindent laminálni, kivágni, ragasztani.
Ráadásul hétvégén összerendeztük a kártyákat egy dossziéba, ahol most témakörönként felosztva vannak a kártyák, Lili igényének megfelelően, és még fel is címkézte őket magának. Teljes mértékben ő rendszerezte, én csak a kártyatartó fóliákat adtam hozzá és a dossziét. Így picit egyszerűbb bővíteni a "gyűjteményt", hiszen csak a megfelelő témakörön belül kell megtalálni a keresett kártyát, ráadásul ha ugyanoda visszateszi, szerintem kb. egy hét után kívülről tudni fogja azt is, hogy melyik kártya hányadik oldal hányadik sorának hányadik fakkjában található.
Lilinek nemsokára jön a születésnapja (most szombaton), és azt hiszem megtaláltam neki a tökéletes ajándékot erre az alkalomra is. Nem lövöm le a poént, ez majd egy következő posztom része lesz :-)
Megbeszéltük előre az ajándékot, a színét is és azt is, hogy vasárnap ünnepeljük meg a szülinapját, amihez ő választhat tortát is. Nagyon örült neki, mondta, hogy olyan tortát szeretne, aminek a tetején makaronok vannak (ez amúgy létező dolog, nem ő találta ki, hanem a cukrászdában látta :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése