Óvintézkedések

Lili nagyon szereti a nimfákat: Bubut és Bogyót. Kettejük közül Bubu a szelídebb (a világosabbik színű), őt gyakorlatilag egész nap lehet nyesztetni, élvezi hogy rajtunk ülhet, vakargatva van, foglalkozunk vele. Bogyó is kézre ül és ahogy a mellékelt ábra mutatja a vállunkra is, de például őt nem lehet simogatni, egyelőre nem hagyja magát. Minden esetre Lili idejének egy jó részét lefoglalja, hogy velük foglalkozik, játszik és végre sikerült beépíteni a napirendbe is, hogy reggelente az ő feladata friss vizet és ennivalót adni nekik, amikor csak belefér az idejébe.

Sajnos mindezek mellett (vagy inkább ellenére) az elmúlt egy hétben háromszor is majdnem megszabadult a madaraktól egy laza és figyelmetlen mozdulattal. Amikor már látszólag egész normálisan viselkedik és szépen haladunk a napirenddel is, akkor mindig történik valami. Most háromszor is megcsinálta, hogy hirtelen felindulásból kinyitotta az erkélyajtót, vagy az ablakot, miközben a madarak kint voltak. Kétszer Apával volt itthon, de az egyiknek én voltam a fül- és szemtanúja és nem akartam elhinni, hogy ez történik. Indulni készültünk pékségbe és gondolta, hogy ő megnézi milyen az idő kint. Még a mondatot sem fejezte be, és már nyitotta is az erkélyajtót. Én persze reflexből rákiabáltam, hogy azonnal csukja be, kint vannak a madarak. Nagyon meg is szidtam ezért, mert hiszen többször is megbeszéltük, átbeszéltük hogy ha kint vannak a madarak, akkor nagyon kell figyelni, és ablakot nyitni-csukni csak úgy szabad, hogy előtte meggyőződünk róla, hogy mindenki bent van a kalitkában és a kalitka zárva van.

Ő maga sem tudta, hogy ez hogy történhetett, nyilván elfeledkezett róla hogy kint vannak (pedig 5 perccel korábban még velük játszott). Nem tudom, hogy hol járhatott, melyik dimenzióban éppen. Minden esetre konstatáltam, hogy itt valamit tenni kell. Azon kívül hogy újra átbeszéltük a szabályokat, meg lett tiltva, hogy a nappaliban nyissa-csukja az erkélyajtót és az ablakot, ezentúl ahhoz csak Anya és Apa nyúlhat, és készítettünk laminált táblácskákat az ablakokra és a kalitkákra is, amik jelzik, hogy épp melyiket nem szabad kinyitni.

Nagyon bízom benne, hogy ennek a segítségével nem követ el újabb ilyen hibát. Illetve ha a táblát látja talán emlékezteti is rá, hogy figyelni kell erre. Azt gondoltam, hogy ez nagyon alapvető, de úgy látszik ismét abba a hibába estem, hogy azt hittem hogy ami számomra alapvető, az számára is az. Végül is valahol nem tehet erről, de azért nagyon dühítő dolog, hiszen akár tényleg ki is repülhettek volna a madarak.

Mindezt este még betetézte egy konyharuha elégetésével. 1, azaz EGY percre hagytam ott a konyhában, hogy kevergesse nekem a tésztát. Ilyet csinált már korábban is, tehát nem gondoltam hogy probléma lehetne, nyúlnia nem kellett semmihez, csak óvatosan forgatni a fakanalat a lábosban. Ez alatt sikerült lángra gyújtania egy konyharuhát, amit utána egyébként nagyon ügyesen el is oltott, mert az iskolában környezetórán tanulták, hogyan kell eloltani a tüzet és erről beszélgettünk is korábban. Szerencsére eszébe jutott és gyorsan eloltotta, nem lett semmi baj. Viszont utána igyekezett eltitkolni előlem. Nyilván észrevettem, hogy furcsa szag van és hogy a konyharuha félig szenes (nem is tudom mit gondol ilyenkor) és kérdőre vontam, hogy mi történt. Akkor elmesélte. Megeskettem, hogy ha ilyen vagy bármi más veszélyes történik máskor, akkor azonnal kiabál nekem és nem rejti el, mert komolyabb baj is lehetett volna.

Tanulság: nem maradhat felügyelet nélkül továbbra sem, sehol, semmilyen körülmények között.. sajnos. Ez van. Remélem 20 éves korára azért eljutunk oda, hogy nem lesz ön- és közveszélyes..

Rendszerezés

Azt hiszem a nyári szünet mégsem olyan egyszerű és jó. Összességében nézve Lili eddig tartalmasan töltötte a szünetet, hiszen volt nyaralni háromszor is, kétszer táborozott (ha a Vadaskertet is beleszámoljuk, márpedig ő azt élvezte eléggé) és itthon is lehet sokat (kívánságának megfelelően). 

A nehézséget a nyár rendszertelensége okozza. Azt vettem észre, hogy minden egyes tábor és nyaralás után egyre inkább kezelhetetlenné vált. Nem tudom átlagos gyerekeknél ez hogy megy, de Lilire mindig is jellemző volt, hogy ha kizökkent a megszokottból, akkor utána borzalmasan viselkedett, vagy legalább is sokat romlott a dolog, a hazaérkezés utáni első napokban folyamatosan robbanásig feszülő a helyzet, bár szerencsére a dührohamokat egyelőre megúsztuk. Ezért most a fennmaradt időt az iskoláig (amit már végig itthon tölt), a normál életbe való visszaszokással töltjük.

Megkért, hogy térjünk át írott napirendre, a képes helyett. Ez utóbbi annyiból jobb, hogy vinni is tudja magával bárhova és kevésbé "ciki" neki. Nem szereti ha valami nagyon "ovis" szintű, az ellen tiltakozni szokott, pedig sajnos időnként azok a módszerek célravezetőbbek nála még mindig. Nekem ez nem jobb, mert minden nap egy csomó idő rendesen megírni. Persze mindig meghallgatom és igyekszem a kéréseinek megfelelően alakítani a dolgokat. Nincs egy igaz és bevált módszer, a módszereket folyton alakítjuk, javítjuk, váltogatjuk. Azt is olvastam valahol, hogy váltogatni kell, hogy ne unjon rá, és később is vissza lehet térni egy korábbi módszerhez.

Hétfőn átnéztük a gyógypedagógussal a napirendet, hogy min lehetne javítani és adott pár tippet, hogy minél rövidebb legyen a napirend, inkább egyszavas utasításokkal. Bevezettük a pipálást is, Lilinek ki kell pipálnia a feladat mellett, ha megcsinálta. Ezt azért javasolta, mert Lili szereti kénye- kedve szerint felcserélgetni a teendőket, pl. először ő inkább madarakat etet és csak utána áll neki fésülködni, pedig az még a reggeli készülődés része lenne. Ez csak azért baj, mert el is felejti utána ezeket és így a kevésbé kedvelt dolgokat (mint pl a fésülködés) szándékosan ki is hagyja. Nagyon rafináltan próbálja néha manipulálni a napirendet, ezért résen kell lenni. 

Kedd reggelre már így is állítottuk össze a nalirendet, hogy benne vannak a helyek, hogy kipipálja a feladatokat. Volt is hiszti reggel, többször figyelmeztetni kellett, hogy olvassa el a feladatot újra, és amíg mindhárom lépést nem csinálja meg, addig nem pipálhat és nem léphet tovább. Mozgósítottam Apát is, hogy figyeljen, bár az apja is elég dörzsölt és tanult már és tudja, mikor mit írunk fel a napirendbe. Este kiderült, hogy az egyik lépést kihagyta, de kipipálta azt is. Igazán nem lehetett neki meglepetés, hiszen elolvastatom vele minden este a teljes következő napot. Viszont nagyon pozitív volt, hogy némi hezitálás után (szinte hallottam, ahogy dolgoznak a fogaskerekek a fejében) azonnal elismerte hogy hibázott és meg sem próbálta letagadni. Nagyon örültem, meg is dícsértem és megköszöntem, hogy őszinte volt, de azért abban egyetértett velem, hogy ezért öt percet le kell vonni a másnapi játékidőből.

Egy másik változás az is, hogy összeintegráljuk a jutalmazás-büntetést a Fejlesztőházzal. A gyógypedagógus is felhatalmazást kapott, hogy levonást alkalmazzon és jutalmazzon, ha úgy ítéli meg, hogy szükséges, attól függően mennyire együttműködő. Hétfőn pl. nem volt az, teljesen lementünk vele óvodás szintre, hogy megcsináljon egy egyszerű olvasási tesztet, amit egyébként szintén az ő kötekedése miatt csináltunk (mert szerinte a minuszos szemüveg feltétlenül szükséges az olvasáshoz, és abban kell aludni is, hiszen az alváshoz is szükséges).

Meglátjuk, hogy haladunk ezzel, ha szükséges időközben alakítunk majd. Szerencsére folyamatos segítséget kapunk ebben. Szeptembertől az iskolában is lesz napirend füzete (akkor ketté lesz osztva az iskolai és az otthoni napirend), ahova mindent fel fogunk írni minden napra, milyen órák és különórák vannak hánykor és hol, mit kell hazahozni, stb. Persze majd beszélni fogok a tanárokkal is, hogy segítsenek ebben ha lehet, hiszen nem tudok ott lenni napközben, hogy betartassam vele és ellenőrizzem, hogy mindent elrakott-e például. Persze próbálok nem túl sok feladatot kitalálni nekik, de például muszáj írásban lennie a dolgoknak, különben soha nem jutnak el hozzám az üzenetek, vagy hogy mit kell vinni következő héten. Lili ezekről vagy nem szól, vagy az utolsó pillanatban. A szó mindig többszörösen elszáll.. (néha még a beragasztott írások is, az a tuti ami tollal van írva). Abban bízok, hogy a Bizottság (vagy hívjuk inkább Nevtannak) megmozdul és halad az ügye (és visszahívnak második alkalomra) és küldenek egy autizmusra, vagy inkább aspergerre! specializálódott pedagógust, aki segíteni tudja majd őt és a tanárait.

Augusztus elején jártunk már ott a  gyógypedagógiai vizsgálaton. Ez a gyógypedagógus persze a tanulási készségeket vizsgálta elsősorban egy meghatározott vizsgálati kritériumrendszer alapján és a végén megkérdezte, hogy mi tulajdonképpen mit is keresünk itt, hiszen a tanulási készségeinek semmi baja, sőt! Mondtam neki, hogy azt tudjuk mi is és a probléma más jellegű, de kötelező ide jönnünk ahhoz, hogy segítséget kapjunk, sajnos a vizsgálatoktól ők nem tekintenek el, hiába vittem 100 oldalnyi anyagot. Persze értem én, ez a törvény. Szerencsére Lili ezeket nem veszi rossz néven, sőt szerintem még élvezi is, mert brillírozhat az ilyen teszteken. Persze már unjuk a vizsgálatokat. Ha ennek vége 2020-ig a közelébe sem megyünk egyetlen vizsgálatnak sem (akkor kell visszamenni a Vadaskertbe kontrollra). 

Azt azért itt meg kell jegyeznem, hogy a hölgy nagyon kedves volt és segítőkész, tényleg érdekelte miben szeretnénk segítséget és látszott rajta, hogy valóban ért hozzá. Rám is szánt időt, hogy meghallgasson. Elmagyarázta pontosan hogy zajlik majd az egész: még a pszichológus is meg kell hogy nézze, illetve a körzeti orvostól szükséges egy vizsgálati lap, amin a kórtörténete szerepel. Utána döntést hoznak, hogy indokolt-e az SNI, és ha igen, akkor felküldenek mindent a központba. A központ még kérhet további vizsgálatot, de azt mondta, hogy szerinte nem fognak, mert a papírok alapján is eldönthető. Azt is elmondta, hogy mi a különbség aközött ha SNI-t kap és ha "csak" tőlük kap egy eredményt (BTN). Tulajdonképpen csak abban van különbség, hogy ha SNI-t kap, akkor heti 3 fejlesztés jár neki alanyi jogon és ehhez az Egységes Gyógypedagógiai Intézmény (EGYMI) küld az iskolájába fejlesztőt. Ha ezt nem kapja meg, akkor továbbra is az iskola feladata, hogy úgy oldja meg a fejlesztését ahogy akarja és tudja. Ha erre kerülne a sor, akkor azt hiszem megfinanszírozom neki én.

Egy nagyon fontos dologra szintén rákérdeztem. Édesanyám nagyon fél attól, hogy nehogy Lilinek ez rosszat tegyen, mert a rendeletből azt olvasta ki, hogy a Bizottság kijelöli az iskolát is, és oda kell vinni, amit ők mondanak (ami szerinte az EGYMI). Én nem így értelmeztem a jogszabályt, de direkt rá is kérdeztem. A Bizottság ugyan a rendeletében valóban jelöl ki iskolát, de ez az iskola, ha integrálható a gyerek, akkor:

- a saját már meglévő iskolája, amennyiben fogad SNI-s gyermekeket az alapító okirat szerint

- ennek hiányában a körzetes iskola (amennyiben fogad SNI-s gyerekeket).

- Ennek hiányában listából lehet választani.

Szerencsére Lili iskolája fogad SNI-s gyerekeket és körzetes is. Lili integrálható és így is tanul három éve. Szóval remélem anyukám végre megnyugszik.. (Tudom, hogy olvasod a blogomat :P)

Mine-show és a 101 kiscica kalandjai

Ha speciális érdeklődési területekről van szó, akkor nem kell a szomszédba mennünk. Korábban persze ezt aranyosnak találtam, amikor Lili mindent tudott például a macskákról. Kért egy macskákról szóló lexikont (azt hiszem úgy 7 évesen) és szerintem többször is kiolvasta. Néha még most is "rajta kapom", hogy lapozgatja, egyébként nagyon jó könyv, tele szép fotókkal is. Ezen kívül állandóan a 101 kiscica nevű ismeretterjesztő (egyébként nagyon jól összeállított) filmsorozatot nézte dvd-n, amíg el nem kopott a dvd. Néha ha adják az Animal Planeten most is nézi, és utána  lelkesen elmeséli mit látott.

Mindent tudott (és tud) róluk... Hogy hány fajta rövid szőrű van, hány fajta tiszta vérű (vagy fajtájú?), melyik hány kölyköt ellik, melyik való gyerek mellé vagy magányos emberek mellé, és persze ezeket meg is osztotta velünk és másokkal (a macskákról való tudásom nagy része tőle származik, khm). Azért persze kérdezgetett engem is olyan dolgokról, amiket kevésbé értett meg a könyvből, hogy tudniillik egész pontosan hány centiről kell ahhoz leejteni egy macskát, hogy ne a talpára essen, vagy hogy miért veszíti el az egyensúlyát, ha levágják a bajszát és hány bajusz szálat lehet úgy levágni (szigorúan elméletben!), hogy attól még ne szenvedjen kárt. Néha olyan kérdéseket tesz fel, amiknek nem értem a célját vagy kiindulását, de igyekszem megválaszolni.

Akkoriban többnyire minket traktált ezzel, illetve a nagyanyját, aki amúgy is szereti a macskákat, így őt ez különösebben nem zavarta.

Mostanában már mindenki másnak is beszámol a speciális érdeklődési területéről, osztálytársaknak, ismerősöknek, vagy adott esetben idegeneknek is. Az utóbbiak azért érdekesek, mert valójában utálja, ha idegen emberek beszélgetni akarnak vele és velük az épp kedvelt területről való beszélgetés inkább menekülő út, hogy ne kelljen beszélgetni. Feszeng, nagy szüneteket tart a válasz előtt és rövidre zárja a beszélgetést. Láthatóan félre is érti a kérdéseket néha, hiszen idegenek nem tudják, hogy a furcsa kifejezéseket szó szerint értelmezi. Hétfőn reggel, amikor taxival mentünk a Déli pályaudvarra a vonathoz, a taxis próbált vele beszélgetni. Először ignorálni próbálta őt, de a pasi nem adta fel, úgyhogy kénytelen volt válaszolni. 

- Várod már a sulit?

- Igen

- És megvettétek már a suliba valókat?

- Igen

- És miket vettetek?

- Füzetet, meg ami kell.

Ezután Lili gyorsan átváltott a Minecraftra és elmesélte a taxisnak, hogy ő járt a Mine shown. Ezután csendbe fulladt a beszélgetés, mert ez meg a taxisnak volt fura, vagy sok. Vagy sokkoló :-)

A madarak is kezdik őt jobban érdekelni, amióta 4 papagájunk is van (2 hullámos és 2 nimfa: Marci, Bence - nekik Lili adta a nevet -, valamint Bogyó és Bubu). A 2 hullámost azért vettük, hogy legyen háziállat, mert az jót tesz, felelősségre nevel, stb. Aztán rá kellett jönnöm először arra, hogy ezt az egészet ott szúrtam el, hogy Lili undorodik mindenféle ürüléktől és nyálkás cucctól, szóval a takarításukban nem igazán szeretne részt vállalni, bár például olyanokra hajlandó, hogy a magos tálat kiürítse és öntsön bele magot (mivel az száraz és tiszta). Aztán féltékeny volt rájuk, mert mi az, hogy én a papagájnak kedveseket mondok és akkor őt biztos nem szeretem. Ezen is túllendültünk, megértettük vele, hogy a papagájnak is szüksége van a kedves szóra, nem csak az embereknek és attól még őt szeretem a legjobban. Volt egy olyan időszak is, amikor kicsit agresszív volt velük, például odacsapott a kalitkára, vagy odaugrott és hangosan rájuk kiáltott, hogy "csá". Ezekért nagyon mérges voltam, mert hiába magyaráztuk el, hogy nem szabad, aztán rövid úton bekerült a házirendbe is, hogy szigorúan tilos bármiféle hangos, hirtelen, furcsa mozdulattal vagy hanggal rájuk ijeszteni, és ha mégis megteszi, akkor halálnak halálával hal. Vagyis hogy akkor levonunk a számítógépes játék időből, ami számára azzal egyenértékű. Sokat. Akár az egészet is, ha szándékosan csinálja, mert ugye mégiscsak érző és szociális élőlényekről beszélünk és így nem szabad viselkedni velük. Meg is szűnt a dolog, mert ugye a játékért bármire képes (nehéz is megállni néha, hogy ne azzal irányítsam, de az nem volna fair).

Na szóval miután az első nimfa ide került (aki kézhez szokott és ráül a kezére is), Lili sokkal lelkesebb lett. Két madaras könyvet már kiolvasott, és időnként ontja magából az okosságokat, aminek néha még én is hasznát veszem. Büszkén mutatja másoknak hogy milyen szép madárkáink vannak és örömmel ül oda foglalkozni velük. Még mindig nem túl kitartó, ha például a madár nem figyel rá egyből, nem várja meg türelemmel, hogy odafigyeljen, hanem ott hagyja, de folyamatosan mondogatom neki, hogy hogyan kell bánni velük, türelemmel, figyelve, időt hagyni nekik, hogy szokják. Még mindig bízom benne, hogy sokat tanulhat tőlük, néha látok pozitív jeleket, amikor pl. a kezére ül és nyugodtan marad (nem visít örömében és nem kezd el csapkodni a kezével, mert tudatosan odafigyel rá, mivel tudja, hogy attól a madár megijed).

És ezzel el is kanyarodtunk a mostani érdeklődési köréhez, a Minecrafthoz. Azoknak akik nem ismerik: ez egy kocka-világra épülő számítógépes játék, amiben lehet építeni, rombolni (harcolni), más játékosok ellen játszani és kalandokat megoldani is. Közben beszélgetni is tudnak egymással a játékosok. Lili ezzel már több mint egy éve játszik, és egyre inkább magába szippantja. Nem egyszerűen a számítógép, vagy az ilyen játékok, hanem a Minecraft világa. 

Tudom, hogy más osztálytársai is (főleg fiúk) játszanak ezzel, így ebben inkább velük találja meg szerintem a közös nevezőt, viszont megfigyeltem, hogy most már mindenkinek beszélni is akar róla, ami esetenként picit kellemetlen lehet, mert a másik gyerek előfordul, hogy nem igazán érdeklődik a téma iránt, ő pedig nem igazán veszi ezt észre és folytatja. Ezek azok a pillanatok többek között, amikor fura. Nem veszi észre a másik jelzését, hogy nem alkalmas (ugyanezen okból még mindig simán rám nyitja a wc ajtót, ha fontos mondanivalója van). A menőség is a saját világában kerül értelmezésre, fel sem merül benne, hogy a lányok szemében ez nem annyira menő, csak simán annak tartja. Végül is szerintem kocka-menő. A lányom kocka!

Vasárnap elvittem a Mine Show-ra, ami egy nagy szabású Minecraft találkozó volt

a Millenárison. Délután mentünk, úgy gondoltam, hogy egy egész napot nem kell ott tölteni, mert engem nem túlzottan köt le a dolog. Lili szerzett a kedvenc sztárjaitól Ancsától, Anettől és Jamestől autogrammot, és ezek után azzal aludt, a nyakában hordta és elvitte magával a művészeti táborba is hétfőn. Le is lamináltuk, nehogy baja essen. Azt mondta, hogy annyira boldoggá tettem, mint még soha. Látszott is rajta mennyire oda van, ami szerintem normális gyermeki rajongás sztárokért (ne felejtsük el ugye a Bonanza korszakot, a Take That-et és Axel Rose fehér nacis feszülős poszterét a ruhásszekrényen), csak az ő sztárjai kockák :-)

Egyébként az egész rendezvényen egy órát töltöttünk el, mert sorba állni nem volt hajlandó és képes sehova (ki akarta próbálni az X-boxot, de persze 300 másik gyerek is), a tömegtől pedig kikészült. Anett és Ancsa tartottak egy jópofa kvízt, amire a színpad előtt lehetett jelentkezni, persze olyan igazi tömeg módjára, egymást taposva. Az élelmesebb gyerekek előre tudtak furakodni, hogy jelentkezzenek a kvízben és mivel elég sok kérdés volt, sokan sorra is kerültek. Lili is lelkesen ment oda, mondván hogy ő mindent tud úgyis, és majd nyer. Két perc múlva vissza is jött azzal, hogy a tömeg túl nagy volt és így inkább nem játszik. Szerencsére nem esett kétségbe, főleg hogy mondtam neki, hogy választhat bármit a shopból. Egy pólót kért, amin Anett és Ancsa vannak. Utána mondta is, hogy tulajdonképpen mehetünk, mert amit szeretett volna az megvan (autogram) és a tömegből elég volt. Hazafelé még fagyiztunk is egyet, és az az igazság, hogy ennek a korai távozásnak én is örültem :)

Most művészeti táborba ment, abba ahova meghívták. Szerencsére a lányok örültek neki és kérték hogy legyen velük egy szobában, úgyhogy talán nagy baj nem lesz. Az igazgatónő mindent tud és nagyon pozitívan, kedvesen áll Lilihez, így nyugodt vagyok (viszonylag), hogy nem fog éhen és szomjan halni és talán barátokat is szerez :)