Óvintézkedések

Lili nagyon szereti a nimfákat: Bubut és Bogyót. Kettejük közül Bubu a szelídebb (a világosabbik színű), őt gyakorlatilag egész nap lehet nyesztetni, élvezi hogy rajtunk ülhet, vakargatva van, foglalkozunk vele. Bogyó is kézre ül és ahogy a mellékelt ábra mutatja a vállunkra is, de például őt nem lehet simogatni, egyelőre nem hagyja magát. Minden esetre Lili idejének egy jó részét lefoglalja, hogy velük foglalkozik, játszik és végre sikerült beépíteni a napirendbe is, hogy reggelente az ő feladata friss vizet és ennivalót adni nekik, amikor csak belefér az idejébe.

Sajnos mindezek mellett (vagy inkább ellenére) az elmúlt egy hétben háromszor is majdnem megszabadult a madaraktól egy laza és figyelmetlen mozdulattal. Amikor már látszólag egész normálisan viselkedik és szépen haladunk a napirenddel is, akkor mindig történik valami. Most háromszor is megcsinálta, hogy hirtelen felindulásból kinyitotta az erkélyajtót, vagy az ablakot, miközben a madarak kint voltak. Kétszer Apával volt itthon, de az egyiknek én voltam a fül- és szemtanúja és nem akartam elhinni, hogy ez történik. Indulni készültünk pékségbe és gondolta, hogy ő megnézi milyen az idő kint. Még a mondatot sem fejezte be, és már nyitotta is az erkélyajtót. Én persze reflexből rákiabáltam, hogy azonnal csukja be, kint vannak a madarak. Nagyon meg is szidtam ezért, mert hiszen többször is megbeszéltük, átbeszéltük hogy ha kint vannak a madarak, akkor nagyon kell figyelni, és ablakot nyitni-csukni csak úgy szabad, hogy előtte meggyőződünk róla, hogy mindenki bent van a kalitkában és a kalitka zárva van.

Ő maga sem tudta, hogy ez hogy történhetett, nyilván elfeledkezett róla hogy kint vannak (pedig 5 perccel korábban még velük játszott). Nem tudom, hogy hol járhatott, melyik dimenzióban éppen. Minden esetre konstatáltam, hogy itt valamit tenni kell. Azon kívül hogy újra átbeszéltük a szabályokat, meg lett tiltva, hogy a nappaliban nyissa-csukja az erkélyajtót és az ablakot, ezentúl ahhoz csak Anya és Apa nyúlhat, és készítettünk laminált táblácskákat az ablakokra és a kalitkákra is, amik jelzik, hogy épp melyiket nem szabad kinyitni.

Nagyon bízom benne, hogy ennek a segítségével nem követ el újabb ilyen hibát. Illetve ha a táblát látja talán emlékezteti is rá, hogy figyelni kell erre. Azt gondoltam, hogy ez nagyon alapvető, de úgy látszik ismét abba a hibába estem, hogy azt hittem hogy ami számomra alapvető, az számára is az. Végül is valahol nem tehet erről, de azért nagyon dühítő dolog, hiszen akár tényleg ki is repülhettek volna a madarak.

Mindezt este még betetézte egy konyharuha elégetésével. 1, azaz EGY percre hagytam ott a konyhában, hogy kevergesse nekem a tésztát. Ilyet csinált már korábban is, tehát nem gondoltam hogy probléma lehetne, nyúlnia nem kellett semmihez, csak óvatosan forgatni a fakanalat a lábosban. Ez alatt sikerült lángra gyújtania egy konyharuhát, amit utána egyébként nagyon ügyesen el is oltott, mert az iskolában környezetórán tanulták, hogyan kell eloltani a tüzet és erről beszélgettünk is korábban. Szerencsére eszébe jutott és gyorsan eloltotta, nem lett semmi baj. Viszont utána igyekezett eltitkolni előlem. Nyilván észrevettem, hogy furcsa szag van és hogy a konyharuha félig szenes (nem is tudom mit gondol ilyenkor) és kérdőre vontam, hogy mi történt. Akkor elmesélte. Megeskettem, hogy ha ilyen vagy bármi más veszélyes történik máskor, akkor azonnal kiabál nekem és nem rejti el, mert komolyabb baj is lehetett volna.

Tanulság: nem maradhat felügyelet nélkül továbbra sem, sehol, semmilyen körülmények között.. sajnos. Ez van. Remélem 20 éves korára azért eljutunk oda, hogy nem lesz ön- és közveszélyes..