Mindent tudott (és tud) róluk... Hogy hány fajta rövid szőrű van, hány fajta tiszta vérű (vagy fajtájú?), melyik hány kölyköt ellik, melyik való gyerek mellé vagy magányos emberek mellé, és persze ezeket meg is osztotta velünk és másokkal (a macskákról való tudásom nagy része tőle származik, khm). Azért persze kérdezgetett engem is olyan dolgokról, amiket kevésbé értett meg a könyvből, hogy tudniillik egész pontosan hány centiről kell ahhoz leejteni egy macskát, hogy ne a talpára essen, vagy hogy miért veszíti el az egyensúlyát, ha levágják a bajszát és hány bajusz szálat lehet úgy levágni (szigorúan elméletben!), hogy attól még ne szenvedjen kárt. Néha olyan kérdéseket tesz fel, amiknek nem értem a célját vagy kiindulását, de igyekszem megválaszolni.
Akkoriban többnyire minket traktált ezzel, illetve a nagyanyját, aki amúgy is szereti a macskákat, így őt ez különösebben nem zavarta.
Mostanában már mindenki másnak is beszámol a speciális érdeklődési területéről, osztálytársaknak, ismerősöknek, vagy adott esetben idegeneknek is. Az utóbbiak azért érdekesek, mert valójában utálja, ha idegen emberek beszélgetni akarnak vele és velük az épp kedvelt területről való beszélgetés inkább menekülő út, hogy ne kelljen beszélgetni. Feszeng, nagy szüneteket tart a válasz előtt és rövidre zárja a beszélgetést. Láthatóan félre is érti a kérdéseket néha, hiszen idegenek nem tudják, hogy a furcsa kifejezéseket szó szerint értelmezi. Hétfőn reggel, amikor taxival mentünk a Déli pályaudvarra a vonathoz, a taxis próbált vele beszélgetni. Először ignorálni próbálta őt, de a pasi nem adta fel, úgyhogy kénytelen volt válaszolni.
- Várod már a sulit?
- Igen
- És megvettétek már a suliba valókat?
- Igen
- És miket vettetek?
- Füzetet, meg ami kell.
Ezután Lili gyorsan átváltott a Minecraftra és elmesélte a taxisnak, hogy ő járt a Mine shown. Ezután csendbe fulladt a beszélgetés, mert ez meg a taxisnak volt fura, vagy sok. Vagy sokkoló :-)
A madarak is kezdik őt jobban érdekelni, amióta 4 papagájunk is van (2 hullámos és 2 nimfa: Marci, Bence - nekik Lili adta a nevet -, valamint Bogyó és Bubu). A 2 hullámost azért vettük, hogy legyen háziállat, mert az jót tesz, felelősségre nevel, stb. Aztán rá kellett jönnöm először arra, hogy ezt az egészet ott szúrtam el, hogy Lili undorodik mindenféle ürüléktől és nyálkás cucctól, szóval a takarításukban nem igazán szeretne részt vállalni, bár például olyanokra hajlandó, hogy a magos tálat kiürítse és öntsön bele magot (mivel az száraz és tiszta). Aztán féltékeny volt rájuk, mert mi az, hogy én a papagájnak kedveseket mondok és akkor őt biztos nem szeretem. Ezen is túllendültünk, megértettük vele, hogy a papagájnak is szüksége van a kedves szóra, nem csak az embereknek és attól még őt szeretem a legjobban. Volt egy olyan időszak is, amikor kicsit agresszív volt velük, például odacsapott a kalitkára, vagy odaugrott és hangosan rájuk kiáltott, hogy "csá". Ezekért nagyon mérges voltam, mert hiába magyaráztuk el, hogy nem szabad, aztán rövid úton bekerült a házirendbe is, hogy szigorúan tilos bármiféle hangos, hirtelen, furcsa mozdulattal vagy hanggal rájuk ijeszteni, és ha mégis megteszi, akkor halálnak halálával hal. Vagyis hogy akkor levonunk a számítógépes játék időből, ami számára azzal egyenértékű. Sokat. Akár az egészet is, ha szándékosan csinálja, mert ugye mégiscsak érző és szociális élőlényekről beszélünk és így nem szabad viselkedni velük. Meg is szűnt a dolog, mert ugye a játékért bármire képes (nehéz is megállni néha, hogy ne azzal irányítsam, de az nem volna fair).
Na szóval miután az első nimfa ide került (aki kézhez szokott és ráül a kezére is), Lili sokkal lelkesebb lett. Két madaras könyvet már kiolvasott, és időnként ontja magából az okosságokat, aminek néha még én is hasznát veszem. Büszkén mutatja másoknak hogy milyen szép madárkáink vannak és örömmel ül oda foglalkozni velük. Még mindig nem túl kitartó, ha például a madár nem figyel rá egyből, nem várja meg türelemmel, hogy odafigyeljen, hanem ott hagyja, de folyamatosan mondogatom neki, hogy hogyan kell bánni velük, türelemmel, figyelve, időt hagyni nekik, hogy szokják. Még mindig bízom benne, hogy sokat tanulhat tőlük, néha látok pozitív jeleket, amikor pl. a kezére ül és nyugodtan marad (nem visít örömében és nem kezd el csapkodni a kezével, mert tudatosan odafigyel rá, mivel tudja, hogy attól a madár megijed).
És ezzel el is kanyarodtunk a mostani érdeklődési köréhez, a Minecrafthoz. Azoknak akik nem ismerik: ez egy kocka-világra épülő számítógépes játék, amiben lehet építeni, rombolni (harcolni), más játékosok ellen játszani és kalandokat megoldani is. Közben beszélgetni is tudnak egymással a játékosok. Lili ezzel már több mint egy éve játszik, és egyre inkább magába szippantja. Nem egyszerűen a számítógép, vagy az ilyen játékok, hanem a Minecraft világa.
A madarak is kezdik őt jobban érdekelni, amióta 4 papagájunk is van (2 hullámos és 2 nimfa: Marci, Bence - nekik Lili adta a nevet -, valamint Bogyó és Bubu). A 2 hullámost azért vettük, hogy legyen háziállat, mert az jót tesz, felelősségre nevel, stb. Aztán rá kellett jönnöm először arra, hogy ezt az egészet ott szúrtam el, hogy Lili undorodik mindenféle ürüléktől és nyálkás cucctól, szóval a takarításukban nem igazán szeretne részt vállalni, bár például olyanokra hajlandó, hogy a magos tálat kiürítse és öntsön bele magot (mivel az száraz és tiszta). Aztán féltékeny volt rájuk, mert mi az, hogy én a papagájnak kedveseket mondok és akkor őt biztos nem szeretem. Ezen is túllendültünk, megértettük vele, hogy a papagájnak is szüksége van a kedves szóra, nem csak az embereknek és attól még őt szeretem a legjobban. Volt egy olyan időszak is, amikor kicsit agresszív volt velük, például odacsapott a kalitkára, vagy odaugrott és hangosan rájuk kiáltott, hogy "csá". Ezekért nagyon mérges voltam, mert hiába magyaráztuk el, hogy nem szabad, aztán rövid úton bekerült a házirendbe is, hogy szigorúan tilos bármiféle hangos, hirtelen, furcsa mozdulattal vagy hanggal rájuk ijeszteni, és ha mégis megteszi, akkor halálnak halálával hal. Vagyis hogy akkor levonunk a számítógépes játék időből, ami számára azzal egyenértékű. Sokat. Akár az egészet is, ha szándékosan csinálja, mert ugye mégiscsak érző és szociális élőlényekről beszélünk és így nem szabad viselkedni velük. Meg is szűnt a dolog, mert ugye a játékért bármire képes (nehéz is megállni néha, hogy ne azzal irányítsam, de az nem volna fair).
Na szóval miután az első nimfa ide került (aki kézhez szokott és ráül a kezére is), Lili sokkal lelkesebb lett. Két madaras könyvet már kiolvasott, és időnként ontja magából az okosságokat, aminek néha még én is hasznát veszem. Büszkén mutatja másoknak hogy milyen szép madárkáink vannak és örömmel ül oda foglalkozni velük. Még mindig nem túl kitartó, ha például a madár nem figyel rá egyből, nem várja meg türelemmel, hogy odafigyeljen, hanem ott hagyja, de folyamatosan mondogatom neki, hogy hogyan kell bánni velük, türelemmel, figyelve, időt hagyni nekik, hogy szokják. Még mindig bízom benne, hogy sokat tanulhat tőlük, néha látok pozitív jeleket, amikor pl. a kezére ül és nyugodtan marad (nem visít örömében és nem kezd el csapkodni a kezével, mert tudatosan odafigyel rá, mivel tudja, hogy attól a madár megijed).
És ezzel el is kanyarodtunk a mostani érdeklődési köréhez, a Minecrafthoz. Azoknak akik nem ismerik: ez egy kocka-világra épülő számítógépes játék, amiben lehet építeni, rombolni (harcolni), más játékosok ellen játszani és kalandokat megoldani is. Közben beszélgetni is tudnak egymással a játékosok. Lili ezzel már több mint egy éve játszik, és egyre inkább magába szippantja. Nem egyszerűen a számítógép, vagy az ilyen játékok, hanem a Minecraft világa.
Tudom, hogy más osztálytársai is (főleg fiúk) játszanak ezzel, így ebben inkább velük találja meg szerintem a közös nevezőt, viszont megfigyeltem, hogy most már mindenkinek beszélni is akar róla, ami esetenként picit kellemetlen lehet, mert a másik gyerek előfordul, hogy nem igazán érdeklődik a téma iránt, ő pedig nem igazán veszi ezt észre és folytatja. Ezek azok a pillanatok többek között, amikor fura. Nem veszi észre a másik jelzését, hogy nem alkalmas (ugyanezen okból még mindig simán rám nyitja a wc ajtót, ha fontos mondanivalója van). A menőség is a saját világában kerül értelmezésre, fel sem merül benne, hogy a lányok szemében ez nem annyira menő, csak simán annak tartja. Végül is szerintem kocka-menő. A lányom kocka!
Vasárnap elvittem a Mine Show-ra, ami egy nagy szabású Minecraft találkozó volt
Vasárnap elvittem a Mine Show-ra, ami egy nagy szabású Minecraft találkozó volt
a Millenárison. Délután mentünk, úgy gondoltam, hogy egy egész napot nem kell ott tölteni, mert engem nem túlzottan köt le a dolog. Lili szerzett a kedvenc sztárjaitól Ancsától, Anettől és Jamestől autogrammot, és ezek után azzal aludt, a nyakában hordta és elvitte magával a művészeti táborba is hétfőn. Le is lamináltuk, nehogy baja essen. Azt mondta, hogy annyira boldoggá tettem, mint még soha. Látszott is rajta mennyire oda van, ami szerintem normális gyermeki rajongás sztárokért (ne felejtsük el ugye a Bonanza korszakot, a Take That-et és Axel Rose fehér nacis feszülős poszterét a ruhásszekrényen), csak az ő sztárjai kockák :-)
Egyébként az egész rendezvényen egy órát töltöttünk el, mert sorba állni nem volt hajlandó és képes sehova (ki akarta próbálni az X-boxot, de persze 300 másik gyerek is), a tömegtől pedig kikészült. Anett és Ancsa tartottak egy jópofa kvízt, amire a színpad előtt lehetett jelentkezni, persze olyan igazi tömeg módjára, egymást taposva. Az élelmesebb gyerekek előre tudtak furakodni, hogy jelentkezzenek a kvízben és mivel elég sok kérdés volt, sokan sorra is kerültek. Lili is lelkesen ment oda, mondván hogy ő mindent tud úgyis, és majd nyer. Két perc múlva vissza is jött azzal, hogy a tömeg túl nagy volt és így inkább nem játszik. Szerencsére nem esett kétségbe, főleg hogy mondtam neki, hogy választhat bármit a shopból. Egy pólót kért, amin Anett és Ancsa vannak. Utána mondta is, hogy tulajdonképpen mehetünk, mert amit szeretett volna az megvan (autogram) és a tömegből elég volt. Hazafelé még fagyiztunk is egyet, és az az igazság, hogy ennek a korai távozásnak én is örültem :)
Most művészeti táborba ment, abba ahova meghívták. Szerencsére a lányok örültek neki és kérték hogy legyen velük egy szobában, úgyhogy talán nagy baj nem lesz. Az igazgatónő mindent tud és nagyon pozitívan, kedvesen áll Lilihez, így nyugodt vagyok (viszonylag), hogy nem fog éhen és szomjan halni és talán barátokat is szerez :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése