Mindig a sárga úton, a sárga téglán...

Ahogy haladunk előre Lili diagnózisával és mostmár azzal, hogy milyen fejlesztésre lehet szüksége és ezeket hogyan kapja meg, kaptunk egy lélegzetvételnyi lehetőséget megnyugodni is picit. A diagnózissal megszűnt az a folytonos bizonytalanság, ami a fejem felett lebegett, és egyik pillanatban azt sugallta hogy hülye vagyok és kitalálom az egészet mert megbuktam szülőként, a másik pillanatban bizonyosságot éreztem, hogy nem csak velem van a baj, nem én vagyok hülye. Talán az egészben ez a része volt számomra lelkileg a legmegterhelőbb eddig.

A diagnózis kimondásával, a papírral a kezemben megszűnt ez a nyomás és feltárult a "sárga út Oz birodalmába", ahol vár a segítség, a megoldás, a jövő tervezése is és nem csak a jelenben és múltban való kinlódás.

Egyelőre persze nem látok a távoli jövőbe. Mint minden más szülő, azt szeretném, hogy a gyerekem boldog legyen. Az ő boldogsága nehéz és küzdelmes úton jön és jöhet el, de nem számít. Megküzdünk érte, együtt. Támogatni fogom anyaként, barátként és ha kell kiképezem magamat fejlesztővé is. Tűzön vizen kiállok majd mellette és az ügy mellett is, ami sokkal nagyobb a mi kis problémánknál, mert a társadalom minden szegletét áthatja a másság el nem fogadása minden szinten.

A fókusz most kicsit az, hogy ő ne élje meg negatívan a diagnózisát, amire tudatosan rá kell koncentrálni. Azt hiszem ebben most sokat fog segíteni neki a művészeti tábor, ahova a tehetsége miatt hívták meg és teljes mértékben tisztában vannak a nehézségeivel is, támogatják és segítik majd. Épp ma jártam bent az iskolában, mert elkészült az SNI papírjához a kérelem. Az igazgatónőnk, aki egyébként a tábort is szervezi mondta, hogy szeretné ha szerepelne bizonyos darabokban és külön hangsúlyozta, hogy Lilinek majd külön is elmondják a lehetőségeket hogy legyen ideje felkészülni.

Úgy érzem bizonyos értelemben talán az iskolakezdés is segíteni fog neki, hiszen ismét járhat majd azokra a foglalkozásokra, amiket nagyon szeret és amikben kimagaslóan jó. 

Nemrég mutattam neki egy fórumot, ahol aspergeresek beszélgetnek egymással. Egyből kérdezte, hogy regisztrálhat-e, és írhat-e oda. Megengedtem neki azzal a feltétellel, hogy én is elolvashatom, hogy figyelni tudjak rá kikkel beszélget és miről. Ezt egyáltalán nem bánta és gyors regisztrálás után meg is írta a bemutatkozó oldalát.

A fórumon máris többen is a segítségére siettek, próbáltak tanácsot adni neki. Lili pedig olyat tett, amire nem számítottam. Leírta nekik, hogy mik zavarják, de olyanokat, amiket mondani sosem szokott, talán mert nem is nagyon tudja ezeket jól megfogalmazni számunkra. Leírta, hogy zavarja ha szemkontaktust kell tartania, ha idegenek megszólítják vagy hozzá érnek, ha valaki nem az igazat mondja és ő ezt látja, amikor nem érti miért nézik idiótának és ha csúfolják. 

Egyébként úgy érzi belül hogy hülye és nem érti miért tartják okosnak amikor közben alapvető dolgokban béna.

Nagyon megható és szívszaggató ezt olvasni, de egyúttal rengeteget segít, hogy megértsem őt és segíthessek neki, úgyhogy kiváncsian várom a folytatást a fórumon.