Rendszerezés

Azt hiszem a nyári szünet mégsem olyan egyszerű és jó. Összességében nézve Lili eddig tartalmasan töltötte a szünetet, hiszen volt nyaralni háromszor is, kétszer táborozott (ha a Vadaskertet is beleszámoljuk, márpedig ő azt élvezte eléggé) és itthon is lehet sokat (kívánságának megfelelően). 

A nehézséget a nyár rendszertelensége okozza. Azt vettem észre, hogy minden egyes tábor és nyaralás után egyre inkább kezelhetetlenné vált. Nem tudom átlagos gyerekeknél ez hogy megy, de Lilire mindig is jellemző volt, hogy ha kizökkent a megszokottból, akkor utána borzalmasan viselkedett, vagy legalább is sokat romlott a dolog, a hazaérkezés utáni első napokban folyamatosan robbanásig feszülő a helyzet, bár szerencsére a dührohamokat egyelőre megúsztuk. Ezért most a fennmaradt időt az iskoláig (amit már végig itthon tölt), a normál életbe való visszaszokással töltjük.

Megkért, hogy térjünk át írott napirendre, a képes helyett. Ez utóbbi annyiból jobb, hogy vinni is tudja magával bárhova és kevésbé "ciki" neki. Nem szereti ha valami nagyon "ovis" szintű, az ellen tiltakozni szokott, pedig sajnos időnként azok a módszerek célravezetőbbek nála még mindig. Nekem ez nem jobb, mert minden nap egy csomó idő rendesen megírni. Persze mindig meghallgatom és igyekszem a kéréseinek megfelelően alakítani a dolgokat. Nincs egy igaz és bevált módszer, a módszereket folyton alakítjuk, javítjuk, váltogatjuk. Azt is olvastam valahol, hogy váltogatni kell, hogy ne unjon rá, és később is vissza lehet térni egy korábbi módszerhez.

Hétfőn átnéztük a gyógypedagógussal a napirendet, hogy min lehetne javítani és adott pár tippet, hogy minél rövidebb legyen a napirend, inkább egyszavas utasításokkal. Bevezettük a pipálást is, Lilinek ki kell pipálnia a feladat mellett, ha megcsinálta. Ezt azért javasolta, mert Lili szereti kénye- kedve szerint felcserélgetni a teendőket, pl. először ő inkább madarakat etet és csak utána áll neki fésülködni, pedig az még a reggeli készülődés része lenne. Ez csak azért baj, mert el is felejti utána ezeket és így a kevésbé kedvelt dolgokat (mint pl a fésülködés) szándékosan ki is hagyja. Nagyon rafináltan próbálja néha manipulálni a napirendet, ezért résen kell lenni. 

Kedd reggelre már így is állítottuk össze a nalirendet, hogy benne vannak a helyek, hogy kipipálja a feladatokat. Volt is hiszti reggel, többször figyelmeztetni kellett, hogy olvassa el a feladatot újra, és amíg mindhárom lépést nem csinálja meg, addig nem pipálhat és nem léphet tovább. Mozgósítottam Apát is, hogy figyeljen, bár az apja is elég dörzsölt és tanult már és tudja, mikor mit írunk fel a napirendbe. Este kiderült, hogy az egyik lépést kihagyta, de kipipálta azt is. Igazán nem lehetett neki meglepetés, hiszen elolvastatom vele minden este a teljes következő napot. Viszont nagyon pozitív volt, hogy némi hezitálás után (szinte hallottam, ahogy dolgoznak a fogaskerekek a fejében) azonnal elismerte hogy hibázott és meg sem próbálta letagadni. Nagyon örültem, meg is dícsértem és megköszöntem, hogy őszinte volt, de azért abban egyetértett velem, hogy ezért öt percet le kell vonni a másnapi játékidőből.

Egy másik változás az is, hogy összeintegráljuk a jutalmazás-büntetést a Fejlesztőházzal. A gyógypedagógus is felhatalmazást kapott, hogy levonást alkalmazzon és jutalmazzon, ha úgy ítéli meg, hogy szükséges, attól függően mennyire együttműködő. Hétfőn pl. nem volt az, teljesen lementünk vele óvodás szintre, hogy megcsináljon egy egyszerű olvasási tesztet, amit egyébként szintén az ő kötekedése miatt csináltunk (mert szerinte a minuszos szemüveg feltétlenül szükséges az olvasáshoz, és abban kell aludni is, hiszen az alváshoz is szükséges).

Meglátjuk, hogy haladunk ezzel, ha szükséges időközben alakítunk majd. Szerencsére folyamatos segítséget kapunk ebben. Szeptembertől az iskolában is lesz napirend füzete (akkor ketté lesz osztva az iskolai és az otthoni napirend), ahova mindent fel fogunk írni minden napra, milyen órák és különórák vannak hánykor és hol, mit kell hazahozni, stb. Persze majd beszélni fogok a tanárokkal is, hogy segítsenek ebben ha lehet, hiszen nem tudok ott lenni napközben, hogy betartassam vele és ellenőrizzem, hogy mindent elrakott-e például. Persze próbálok nem túl sok feladatot kitalálni nekik, de például muszáj írásban lennie a dolgoknak, különben soha nem jutnak el hozzám az üzenetek, vagy hogy mit kell vinni következő héten. Lili ezekről vagy nem szól, vagy az utolsó pillanatban. A szó mindig többszörösen elszáll.. (néha még a beragasztott írások is, az a tuti ami tollal van írva). Abban bízok, hogy a Bizottság (vagy hívjuk inkább Nevtannak) megmozdul és halad az ügye (és visszahívnak második alkalomra) és küldenek egy autizmusra, vagy inkább aspergerre! specializálódott pedagógust, aki segíteni tudja majd őt és a tanárait.

Augusztus elején jártunk már ott a  gyógypedagógiai vizsgálaton. Ez a gyógypedagógus persze a tanulási készségeket vizsgálta elsősorban egy meghatározott vizsgálati kritériumrendszer alapján és a végén megkérdezte, hogy mi tulajdonképpen mit is keresünk itt, hiszen a tanulási készségeinek semmi baja, sőt! Mondtam neki, hogy azt tudjuk mi is és a probléma más jellegű, de kötelező ide jönnünk ahhoz, hogy segítséget kapjunk, sajnos a vizsgálatoktól ők nem tekintenek el, hiába vittem 100 oldalnyi anyagot. Persze értem én, ez a törvény. Szerencsére Lili ezeket nem veszi rossz néven, sőt szerintem még élvezi is, mert brillírozhat az ilyen teszteken. Persze már unjuk a vizsgálatokat. Ha ennek vége 2020-ig a közelébe sem megyünk egyetlen vizsgálatnak sem (akkor kell visszamenni a Vadaskertbe kontrollra). 

Azt azért itt meg kell jegyeznem, hogy a hölgy nagyon kedves volt és segítőkész, tényleg érdekelte miben szeretnénk segítséget és látszott rajta, hogy valóban ért hozzá. Rám is szánt időt, hogy meghallgasson. Elmagyarázta pontosan hogy zajlik majd az egész: még a pszichológus is meg kell hogy nézze, illetve a körzeti orvostól szükséges egy vizsgálati lap, amin a kórtörténete szerepel. Utána döntést hoznak, hogy indokolt-e az SNI, és ha igen, akkor felküldenek mindent a központba. A központ még kérhet további vizsgálatot, de azt mondta, hogy szerinte nem fognak, mert a papírok alapján is eldönthető. Azt is elmondta, hogy mi a különbség aközött ha SNI-t kap és ha "csak" tőlük kap egy eredményt (BTN). Tulajdonképpen csak abban van különbség, hogy ha SNI-t kap, akkor heti 3 fejlesztés jár neki alanyi jogon és ehhez az Egységes Gyógypedagógiai Intézmény (EGYMI) küld az iskolájába fejlesztőt. Ha ezt nem kapja meg, akkor továbbra is az iskola feladata, hogy úgy oldja meg a fejlesztését ahogy akarja és tudja. Ha erre kerülne a sor, akkor azt hiszem megfinanszírozom neki én.

Egy nagyon fontos dologra szintén rákérdeztem. Édesanyám nagyon fél attól, hogy nehogy Lilinek ez rosszat tegyen, mert a rendeletből azt olvasta ki, hogy a Bizottság kijelöli az iskolát is, és oda kell vinni, amit ők mondanak (ami szerinte az EGYMI). Én nem így értelmeztem a jogszabályt, de direkt rá is kérdeztem. A Bizottság ugyan a rendeletében valóban jelöl ki iskolát, de ez az iskola, ha integrálható a gyerek, akkor:

- a saját már meglévő iskolája, amennyiben fogad SNI-s gyermekeket az alapító okirat szerint

- ennek hiányában a körzetes iskola (amennyiben fogad SNI-s gyerekeket).

- Ennek hiányában listából lehet választani.

Szerencsére Lili iskolája fogad SNI-s gyerekeket és körzetes is. Lili integrálható és így is tanul három éve. Szóval remélem anyukám végre megnyugszik.. (Tudom, hogy olvasod a blogomat :P)