Változások

KÉlete során mindenki szembesül változásokkal. Sőt vannak olyanok, akik számára jóformán a változások jelentik az egyetlen állandót. Szoktunk is ezzel viccelődni néha a munkahelyemen, amikor találkozunk valakivel, akit régóta nem láttunk. 

"Mi a helyzet?"

"Á semmi különös, csak a szokásos, állandó változások"

Észre sem vesszük sokszor, hogy akár egy adott napon is mennyi változás ér. Alternatív útvonalon kell menni útlezárás miatt, lemondja valaki a megbeszélt ebédet, betesznek hirtelen mégegy megbeszélést, útközben kell kitalálni mi legyen a vacsora, stb.

Amikor régebben az autizmusról olvastam úgy hittem a rugalmatlanság és a változások rosszul kezelése valami jól látható bélyeg az adott emberen, de be kellett látnom, ahogy szembesültem vele, hogy ez sokszor nem így van.

Lili is tudja kezelni a változásokat, csak sokkal nehezebben, neki több erőfeszítést és energiát jelent egy adott helyzetben nem kiborulni. Az iskolában szerintem az apróbb változásokat látszólag elfogadja, legalább is ott emiatt probléma nincs vele, nem áll neki hisztizni a tanárokkal, viszont felemészti az energiáját ezek elviselése.

Általában a napirendben bekövetkező változásokat jól tűri. Ha változik a program meg kell vele beszélni előre, hogy mi fog történni, de azt hiszem ezt egy átlagos ember is elvárja, nemde?

Megfigyeléseim alapján jobb az, ha este rakjuk össze a napirendet, mintha reggel, mert utóbbi esetben viszont bizonyos programok vagy feladatok váratlanul érik és kiakad miattuk (pl takarítás). Na jó ettől még én is kiakadok :-)

De ha este tesszük fel a takarítást, akkor nem balhézik. Ilyenkor van ideje átgondolni a következő napok eseményeit és rendszerezni magában. Ez persze nem jelenti azt, hogy sikerül is betartani minden nap, hogy este rakjuk össze, de igyekszünk.

Amik igazán kiborítják, azok a hirtelen és váratlan események, amiket sem napirenddel, sem felkészüléssel nem láthatunk előre.

Néhány hónapja kaptam egy 30%-os kupont a C&A-ba valahonnan és mivel Lilinek nadrág kellett, elindultunk a Duna Plazaba... En rontottam el! Ott nincs C&A de rosszul emlékeztem. Ez csak akkor derült ki, amikor már ott jártunk. Mivel csak aznap volt érvényes a kupon, rá kellett vennem Lilit, hogy átmenjünk a Pólusba. Leült a pláza közepén, összerándult a keze, lába és kiabálni kezdett. Káromkodott is azt hiszem, majd hisztizni kezdett, végül sírni. Az emberek elkerekedett szemekkel bámultak, mint akik azt várják vajon agyon verem-e a neveletlen kölykömet. Leültem mellé és átöleltem, próbáltam megnyugtatni és ész érvekkel elmagyarázni miért van erre szükség. Végül sikerült nagy nehezen meggyőzni és elindulni 10 perc után. Végül egész jól érezte magát a Pólusban és kárpótlásul kapott egy Garfield magazint is, amivel aztán lefoglalta magát kb egész napra.

Egy másik alkalommal, amikor a Vadaskertbe mentünk, hazafelé menet nem találtam a buszmegállót. Ez nagyon viccesen hangzik, de kb olyan helyen van a Vadaskert, mintha vidéken lenne az ember. Nem ám egy buszmegállóból megy minden, hanem különböző helyekről. Lili már attól kiborult, hogy keresgélni kellett és én sem tudtam merre kell menni, de amikor látta hogy fogalmam sincs merre kell menni a buszhoz végleg elszakadt a cérna, megállt a szomszédos kerítésnél és elkezdte rángatni és ütni a kerítést és egy szép kis dühroham kezdett kialakulni. Hívtam végül egy taxit, hogy még aznap lejussunk onnan, ettől megnyugodott egy kis idő után.

Sokszor úgy tűnik a kisebb változások nem borítják ki, de kezdek rájönni, hogy nem egészen van ez így, csak a kisebb változások sokkal alattomosabbak. Ha korábban kelünk, szétesik a reggel. Ha kimarad egy program (pl a tegnapi ping-pongozás az eső miatt), akkor utána elvonul fél-egy órára és befordul.velőtte persze nyafog egy sort, mint minden átlagos gyerek, csak ő nem felejti el ennyivel, mint minden átlagos gyerek. Mivel ez csendben zajlik, nagyon kell figyelni, hogy mi történik és miért, már csak azért is, mert ilyenkor ezek a csendes kiborulások belecsúsznak a napirend következő pontjába és az további kiborulásra adhat okot indokolt esetben.

A ma reggel is nagyon nehezen indult, kedden francia órám van ezért ilyenkor ha én viszem, ügyeletre megyünk, korábban kelünk 50 perccel. Ez nagyon éreztetni szokta a hatását, most 20 perc volt a keltegetés (normál esetben 10), utána összeveszett velem mindenen szinte, nem öltözött, csak bugyiban állva bambulta magát a tükörben, a cipőből eltűnt a sarokbetét (4 napot bírta), még visszement a könyvéért, pedig háromszor is rákérdeztem, hogy megvan-e. Többször is mondani kell neki ilyenkor, hogy mit kell csinálni és néha még ilyenkor is ingerülten válaszol.

Szóval utálom a kedd reggeleket, legalább is ma. De ezt is kiheverem :-)