Vadaskertben jártunk

Külön élményszámba megy a tegnapi nap. Életemben először jártam olyan intézményben, ahol komolyan és állami szinten foglalkoznak sérült gyermekekkel. Legnagyobb megdöbbenésemre mindezt 0-18 éves korig teszik és több szinten. Minden korosztály számára is és különböző problémákhoz is külön osztályos vizsgálataik és programjaik vannak, megfelelő szakember gárdával. Bár tapasztalatom nincs még, de úgy érzem szerencsésnek érezheti magát, aki be tud kerülni egy ilyen programba. Már a bejelentkezésnél is 15 percet kellett várni, mert volt előttünk egy család, de utána velünk is ennyit foglalkoztak. Emberek jöttek-mentek, fiatalok, kicsik, orvosok.. Kicsit meg voltam illetődve az egésztől, szerintem jobban, mint Lili. Az olyan fura érzés, hogy az ember egy pszichiátriai intézményben van, a filemkből és könyvekből valami szörnyűség marad a fejekben, ahol nyáladzó betegek kóvájognak zombi módjára a folyosókon és Elvira nővér egy hatalmas injekciós tűvel rohan utánuk (Elvira nővér egyébként NDK-s súlybírkózó volt a 60-as években és egykézzel lenyomja a 120 kilós férfibeteget - legalább is az én képzeletemben :)). Ez meg inkább hasonlított egy magán rendelőre, ahol kedves személyzet szép szóval irányítja a betegeket (akikről egyébként nagyrészt nem látszik, hogy azok). Tisztaság, kultúrált emberek.. Persze akadt egy-két gyerek akiről messziről is látszott, hogy gond van vele, de semmi kirívó nem történt, csendben eljátszottak a sarokban.

Egy gyógypedagógus hölgy jött értünk és felkísért a rendelőbe, ahol Lilit játékra, rajzolásra bíztatta, tőlem pedig néhány kérdést tett fel, miközben a csillió papírunkat bújta. Talált ellentmondásokat az eddigi papírokban és azt mondta, hogy számára nem egyértelműek a jelek. Kis idő múlva behívta a pszichiáter kollégáját is, egy férfit, hogy konzultáljanak. A doktor nagyon kedves volt, ő is beszélgetett Lilivel kicsit. Én direkt nem szóltam, főleg csendben ültem, figyeltem és csak akkor bólogattam, ha rámnéztek, hogy Lili kibontakozhasson. A hölgy szerint Lilinél súlyosabb ADHD jelei egyértelműek, de az autizmusban bizonytalan. Mintha látna jeleket, de nem hangsúlyosak. Na ezzel mi is pont így vagyunk, gondoltam én :)

Csodálkozott, hogy minket soha senki nem küldött el még nevelési tanácsadóba, vagy egy rendes hallásvizsgálatra. Az utóbbiról mondjuk letettek egyelőre, a doktor azt mondta nincs rá egyelőre szükség.

Végül némi konzultáció után sikerült döntést hozniuk. Egyrészt megkaptuk a hivatalos pöcsétes (igen így ö-vel) diagnózist az ADHD-ra, némi szöveges leírással is, amiben megemlítenek autizmus tüneteket is (beszéd szó szerinti értelmezése, mások szándékának félreértelmezése a beszédben), egy harmadik amit leírtak az ott megfigyeltek alapján az a segítségkérés hiánya, de ez az ADHD-ban is hangsúlyos tünet lehet amennyire tudom.

Bizonytalanságukat egyébként megértem, eddigi olvasataim alapján a két zavar tünetei között van átfedés, esetenként együtt is megjelenhet a kettő (pl autizmus figyelemhiánnyal), és hasonló tőről fakadnak (mivel tünet-együttesről van szó, az egyes zavarok sok tünetből állnak össze). A pontos diagnózis azonban nagyon fontos, hogy a fejlesztés is megfelelő legyen. Amennyire látom másképp is sorolják be ezeket, az ADHD nem-meghatározható hiperkinetikus zavar férjezett nevén. Az autizmusra pedig különböző pervazív zavar kifejezést olvastam.

Lilit beutalák egy hétre az osztályra hasonló korú és hasonló problémákkal küzdő gyerekek közé, ahol egy héten át alaposan megfigyelik, gondolom IQ tesztet is csinálnak vele és összeállítanak egy tervet a terápiára, otthoni nevelési programra. Először Lili megijedt picit hogy mi fog történni, de azóta beszélgettünk erről és mostmár úgy fogja fel, mint egy ottalvós tábort :) Ma reggel már izgatott volt, hogy mehet oda.

Addig is kértek még egy célzott neurológiai vizsgálatot, TSMT vizsgálatot és egy részletes iskolai jellemzést, mostmár az intézményvezetőnek címezve.

Persze nyilván előbb megbeszélem a tanítóival a dolgot, de eljött az ideje, hogy kicsit hivatalosabban is lépjünk, az iskola irányában. Kell a segítség a tanároknak is szerintem.

A következő nagy dilemma az SNI papír megkérése, vagy meg nem kérése.. Ez kb a lenni vagy nem lenni kérdés.

Most ennek próbálok utána olvasni alaposan, egyelőre kevés sikerrel. Annyit már megtudtam, hogy a papír megkérése esetén az olyan kötelezettségekkel is jár, amik nem teljesítése esetén akár közigazgatási eljárásba is rángathatják a szülőket, például ha nem a javasolt iskolák egyikébe jár a gyerek. Csak kérdés, hogy ezt mondjuk egy hármas listában határozzák meg, vagy a szülő egyezkedhet, hogy hadd maradjon a jelenlegiben? Most még több kérdés kavarog a fejemben mint eddig.

De majd a végére járok ezeknek is.