Miután délután a teregetés kisebb kudarcba fulladt itton (kifejezett kérésem ellenére is a hófehér ruhákat végigpakolta a földön és aztán az egyik pólót meglengette a madarak előtt is amitől azok természetesen halálra rémültek), gondoltam jót fog tenni egy kis friss levegő, bár ez nem volt betervezve mára, szívesen jött, főleg hogy egy fagyizást is beígértem.
Ami a madarak rémisztgetését illeti egyébként már számtalanszor megbeszéltük, hogy nem szabad őket ijesztgetni, rémisztgetni. Minden alkalommal átvesszük az elejéről, hogy nem kiabálunk, nem lengetjük a kezünket a kalitka előtt, nem köszönünk rájuk üvöltve, nem ugrunk eléjük, de most felvettem a listára, hogy nem lengetünk előttük ruhát, tárgyakat, nem dobáljuk őket. Egyébként szereti őket, bár néha zavarja hogy csivitelnek és olyankor mérges rájuk, általában ilyenkor szokta a dühét ijesztgetéssel rájuk manifesztálni.
Amíg a ping-pong asztalnál igazi szőke nőhöz méltóan kinlódtam a hálóval, aminek sikerült elszakítanom a madzagját, majd nem szabályszerűen összegányolva felfeszítenem végre, addig Lili elfoglalta magát és a másik asztalon ugrált, forgott, majd a táskáját maga körül forgatva körbe pörgött maga körül... Amíg ki nem szórt belőle mindent.
Nagy nehezen sikerült elkezdeni ping-pongozni, majd néhány ütés után helyet kellett cserélni, mert valaki Lili mellett csúnya szavakat graffitizett a táblára, ez pedig őt rettentően zavarta. Azt mondta, hogy legszívesebben megverné az illetőt, de ha a másik oldalon játszhat, akkor kevésbé zavarja, mert nem mellette van a felirat.
Ezután jó 15-20 percet sikerült játszani, aztán jelezte, hogy elfáradt. Ilyenkor persze nem fizikailag fárad el, hanem a figyelme, idegrendszere fárad, szétesik kicsit. Szerencsére már ő is sokszor felismeri a jeleket és szól róla. Összepakoltunk tehát és elmentünk fagyizni. Jó is volt, hogy így terveztük be ezt a kis programot, mert eltartott még vagy újabb 20 percig a "csillapodási" időszak, amíg lenyugodott kicsit.
Ilyenkor általában idegesítően viselkedik, infantilissé válik, ugrál rajtam és körülöttem, piszkál, nem fogad szót (többször kell elmondani neki egyszerű dolgokat is).
Közben megbeszéltük, hogy elkezd blogot írni. Az ötlet a gyógypedagógustól jött, hogy lehet, hogy jó lenne neki, ha naplót írna. Ebben kiírhatná amit érez, hogy mik történnek vele, mik bántják, miknek örül. Lilinek nagyon tetszett az ötlet és nagyon lelkes lett, ezért amikor hazaértünk, rögtön nekiült és megcsinálta a blogot, írt is bele egy jó hosszú bejegyzést. Azt tanácsoltam neki, hogy egylőre legyen privát, így csak velem osztotta meg. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy miket ír majd és nagyon örülök a lelkesedésének, hiszen ha kiírja magából a dolgokat az sokat segít rendszerezni őket.
Megállapodásunk szerint ez nem számít bele a számítógépezési időbe, úgyhogy majd erre is gyártunk külön kártyát. Lassan ideje beszerezni egy saját lamináló gépet :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése