Így készül nálunk a lecke

A hétvégére most elég sok lecke gyűlt össze. Vagyis ez relatív, mert szerintem nem volt nagyon sok. Magyar nyelvből volt valami a könyvben (1-2 feladat), illetve szorgalmi feladatként környezetismeretből lehetett írni fogalmazást a füstifecskéről vagy a macskáról, mivel a gerinces állatokról tanulnak. Miután viszonylag gyorsan (5-6 perc alatt) megírta a magyar házit, megkérdezte, hogy írhat-e fogalmazást a gépen a füsti fecskéről és a macskáról. Mondtam neki, hogy persze. Eltöltött vele majdnem egy órát, mindkét állatról legépelt közel egy oldalnyi információt. Részben ugyanazt gépelte le, amit olvasott, de néhány helyen a saját megfogalmazását is használta. Nyomtatott mellé néhány fotót / ábrát is, így egyenként 3 oldalnyi anyagot gyűjtött össze (áll lees, anya pislog).

Ezután már csak a mateklecke volt hátra, amivel sejtettem, hogy ma problémák lesznek. Ez az a tantárgy, amire a legkevésbé tud koncentrálni, amikor leckét kell írni (és valószínűleg az iskolában sem más a helyzet). Tudni tudja, sőt most is ötös dolgozatot írt matekból, de amikor a feladatokat kell megoldani, akkor valósággal visszafejlődik és még a szorzótáblát is látszólag elfelejti.

A mai mateklecke írás a következőképpen festett. 45 perc leforgása alatt sikerült egyetlen feladatot befejeznie jelentős mennyiségű elterelődés közben (összesen 4 feladatot kapott, ezeket nagyjából 20-30 perc alatt be kéne tudnia fejezni a nehézség és hosszúság alapján szerintem). Ilyenkor általában egy idő után javasolni szoktam neki hogy később folytassuk, amikor láthatóan képtelen koncentrálni.
Mondjuk ma nem csoda hogy nem ment, hiszen előtte elég sok időt töltött el a szorgalmi feladat befejezésével, amivel valószínűleg elhasználta a mai "koncentráció kvótáját".

• 18:03: Leül leckét írni, nem tudja mi a lecke, szerencsére nagyi felírta szerdán (aznap nem volt hajlandó nekiállni, mivel csütörtökön nem volt matek órájuk, így ez megmaradt hétvégére).
• 18:05: Megkérdezi, hogy mennyi 28 osztva 3-al? Amikor nem reagálok, felteszi újra a kérdést. Mondom neki, hogy úgy gondolom épp ez a feladat, hogy ezt kiszámolja.
• 18:08: Szörcsög a szájával, fütyül
• 18:09: Az asztalon fekszik hason, fütyörészik
• 18:10: Kijelenti, hogy ő valósággal utál leckét írni, majd elkezd tovább fütyülni és csapkodja a combját
• 18:11: Félig ül, félig mászik a kanapé és az asztal között. Előre-hátra hintázik és esküvői indulót fütyörészik.
• 18:12: Nézegeti a ceruzájának a mintáját, majd a hüvelykujját vizsgálja, hogy hogyan forog rajta a ceruza ha görgeti. Felajánlásom ellenére hogy fújjon orrot, továbbra is inkább szipog.
• 18:13: Végre ír valamit a füzetbe, majd a szemét vakargatja. Újabb felhívásra végre kifújja az orrát, majd alkudozni kezd, hogy mit csinálhat ha megírta a leckét. Át kell beszélni a további napirendet a továbbhaladás érdekében, majd konstatálja, hogy nem bír kidugulni az orra.
• 18:14: A madarakkal beszélget (ki voltak engedve ma) és figyeli, hogy mit csinálnak. Megállapítja, hogy az a hobbijuk, hogy a kalitkát és a fűzfából szőtt hintát bontogatják. Rákérdezek hogy áll a lecke. Kétszer is. Közli, hogy "ha segítenél, akkor tök jól". Megkérdezem miben kér segítséget, de már rég ismét a madarakhoz beszél és beszámol róla, mit csinálnak a madarak, meg sem hallja amit mondok.
• 18:16: Rászólok ismét, hogy a leckét írja. „Jó, de próbálják megenni azt a mérgező anyagot” (egy műanyag darabbal játszik az egyik madár a kalitka tetején).
• 18:17: Ismét ír néhány számot a füzetbe, majd radíroz, elkezdi nézegetni a radírját, hogy milyen minta van rajta, majd újból a madarakhoz beszél.
• 18:18: Ismét rászólok, hogy a leckét írja. Leír néhány számot a füzetbe.
• 18:19: Újra a madarakat figyeli és konstatálja, hogy a plafont akarják szétszedni és ez a hobbijuk, hogy szedegetnek dolgokat. Közben előre-hátra dülöngél a kanapén és röhögcsél egy korábbi szóviccen amit én használtam: „alpinista madarak”. Folyamatosan közvetít mit csinálnak a madarak: most rágcsálja a karnist, most a szárnyát tollászkodja..."
• 18:20: Ismét felhívom a figyelmét a leckére. Leír egy számot, majd elkezd fütyülni a madaraknak.
• 18:21: Ismét ír valamit a füzetbe, közben konstatálja hogy „fütyültem nekik és én értek fütyülés nyelven”. Nem reagálok, hátha akkor folytatja a leckeírást.
• 18:22: Ismét elvonja a figyelmét a két madár, akik épp tollászkodnak a szekrény tetején. Lili ismét közvetíti mit csinálnak: „Úristen már ötödjére fosnak le az ágról.. most direkt elkergette Bence a Marcit.. hát ez meg mit csinál? Olyan jó móka, elmehetne madármozinak”.
• 18:23: Újra ír valamit a füzetbe, majd hátradől és fütyülni kezd a madaraknak. Közli, hogy „fütyülök nekik”. Mondom neki hogy „hallom, csak a leckét nem írod”. Erre azt válaszolja, hogy „mert nem tudom”. Megkérdezem: Mit nem tudsz? Erre ő: a feladatot. Én: Elolvastad? Lili nem reagál a kérdésre…
• 18:24: vonalakat húzgál a matekfüzetbe, állítólag ez szükséges a leckéhez. Ugat egyet, és közli hogy „hirtelen elkezdem írni az ABC-t a matekfüzetembe”. Kiradírozza.
• 18:25: Radírozik, ír, radírozik, közben rágja a nyelvét.
• 18:26: Ismét a madarakra terelődik a figyelme és megjegyzést tesz, hogy „miért teszi be a szárnya alá a fejét?” majd tapsol egyet, hogy elrepüljön.
• 18:27: A ceruza végével piszkálja a bal hüvelykujját, közben a madarakat nézi tátott szájjal (mint aki nem itt van). Előre-hátra pörgeti a ceruzát, majd egy idő után megkérdezi: „Mit eszel azon a fán Marci? A magot egyétek, ne a fát!”.
• 18:28: A ceruzát a vonalzón húzogatja. Orrsprayt kér sürgősen. Tejet is kér.
• 18:30: Nem jó orrsprayt hoztam, de nincs más. Kísérletezni szeretne, hogy mi történik ha odanyom egy kis orrsprayt a madarakra… megkérem, hogy ezt ne tegye mert nem jó nekik. Kiabálva közli, hogy „csirip, csirip, csirip!” Miközben a tejet issza, leissza a pólóját. Simogatja a hasát és nézi, ahogy a tejet beissza a póló.
• 18:31: A szájával berregő hangot ad ki, közben a füzetben aláhúz erőteljesen két sort. Radíroz, majd ír valamit. „Tizennégy osztva néggyel az hááá….” Suttogva mondja a számokat „kettő”, „hat”..
• 18:32: Radíroz, ír. Radíroz, ír. Közben félig lecsúszott a kanapéról, rágja a ceruzát és többször is kijelenti „Te jó ég!”
• 18:33: Fütyörészik, miközben a füzetét nézi, a bal kezével a radírt bizgerálja, majd ismét a madarakhoz szól és utána hozzám: „Anya segítesz? Nem értem!”
• Próbálok segíteni, de teljesen értelmetlen kérdést tett fel, mivel úgy gondolja a 14-ben a 8 nincs meg… végül rájön magától a megoldásra.
• 18:35: Bementek a madarak, felpattan és bezárja a kalitka ajtaját és figyelmeztet, hogy takarítsam fel a madársz@rt. Megkérdezi továbbá, hogy miért szeretik a karnist annyira? Mondom neki, hogy mert jó magasan van. Erre ő: És ők szeretnek magasan lenni? Miért nincs tériszonyuk? Miért nem félnek a magasban? Nem ismerik a félelmet?” Elmagyarázom neki, hogy a madarak a magasban érzik jól magukat, mert onnan belátják a teret.
• 18:36 hátradőlve fekszik, fütyül és közben a radírt rakosgatja egyik kezéből a másikba. Figyelmeztetem ismét, hogy leckét kéne írni.
• 18:37: Nem reagál, tovább fütyül (ezúttal karácsonyi dalt), majd billegeti előttem a radírt és csapkodja vele a füzetét.
• 18:38: Ismét ír a füzetbe egyetlen számot, majd hátradől és erősen gondolkozik. Amikor rájön az eredményre, ismét ír. Némi fejszámolás után megkérdezi tőlem, hogy mennyi 8x8. Nem válaszolok neki, visszakérdezek, hogy mennyi? Megmondja rá a választ egyből.
• 18:39: Végre folytatja a leckeírást, láthatóan olvas a könyvből is, hogy mi a feladat (eljutottunk a második feladatig vajon?)
• 18:40: Iszik és ismét konstatálja, hogy az az orrspray amit behoztam nem lesz jó, mert arcüreg gyulladásra van (mivel én akkor használtam amikor nekem az volt, egyébként fiziológiás sóoldat). Megkérdezi, hogy mit jelent az „in the case of stuffy nose”? Lefordítom neki, hogy bedugult orr esetén. Olvasgatja az orrspray leírását…
• 18:41: Közli, hogy „végre kész van az egyik feladat”, majd szomorúan hozzáteszi: „de a többi nincs kész”, ezután szinte sírva: „Utálom az írásbeli osztást!” (ami egyébként hibátlanul megy neki és 5-ös dolgozatot írt belőle).
• 18:42: Szürcsögve tejet iszik és közli, hogy szerinte a tejben annyi fogat segítő elem van, hogy akár simán moshatna tejjel is fogat (vad ötlet J). Nevet a gondolaton, hogy ma este tejjel mosna fogat. Ezután öblöget egyet a tejjel és megkérdezi vicsorogva: „Anya milyenek a fogaim?”
• 18:43: Feláll és táncolva kisétál a szobából, hogy megnézze a fogait. Úgy találja, hogy valóban elég fehérek lettek. Befelé jövet rákiabál a madarakra: „Cső!” és röhög rajta, hogy megijednek. Ezután leül, közli hogy pukizott, majd ismét feláll és kiabál a madarak felé, hogy „Cső!”
• 18:44: rászólok, hogy írja a leckét. Nyafog. A vonalzóval és a ceruzával játszik és ismét fütyörészik közben, majd rágcsálja a ceruza végét. Ismét elmondja, hogy utálja az írásbeli osztást, majd elkezd írni a füzetébe.
• 18:46: Ritmusosan mozog, közben fütyül, de azért ír közben a füzetbe.
• 18:47: Az elektronikus tollat nyomkorássza, tekergeti a végét, majd rágcsálni kezdi. Közben azt mondja, hogy túl gyakran nézem őt.
• 18:48: Csendben bámulja a madarakat.
• Ezután nem bírom tovább nézni és felajánlom neki, hogy holnap folytassuk a matek lecke írását...