Néha akkor is olvas, amikor már le kell szállni például a metróról, azt a két oldalt mindenképpen be kell fejezni és lapozni kell, utána könyvjelzőt beletenni és csak utána szabad becsukni a könyvet.
Ez a szigorú szabálya a dolgoknak. Ma nem így történt, mert Apa kivette a kezéből a könyvet, miután kétszer is rászólt, hogy csukja be. Ezután a mozgólépcsőn felfelé elkezdett dobolni a lábával ritmusosan, majd megsértődve elvonult. Mondtam neki, hogy Apának igaza van, mert veszélyes útközben olvasni és mi van ha elesik, vagy neki megy valakinek. Útközben is próbált persze beleolvasni a könyvbe (vagy legalább is a borítót nézegette), amikor kissé lemaradtunk tőle..
Szerintem van legalább 40 saját könyve, és biztos vagyok benne, hogy ő számszerűen is tudja. Van úgy 10 iskola könyvtári és 5-6 sima könyvtári könyv is itthon. Mást visz iskolába és mást olvas itthon reggel és este. Szerintem ki is olvassa némelyiket mire hazaér, hiszen bent is ezzel tölti az ideje nagy részét.
Tegnap este kezdte el olvasni azt a könyvet amit tőlem kért kölcsön, krimi.. Ma délután a 240-dik oldal körül járt. Szóval egy mesekönyv az neki azt hiszem nem tart sokáig.
Büszke is vagyok rá emiatt, hiszen szinte ritka hogy egy gyerek olvasni szeret (hát még hogy kiolvassa a kötelező olvasmányt is többször mire az osztály a végére ér nagy nehezen). Ugyanakkor látom azt is, hogy egyre inkább ez a mentsvára, a kényszere és mániája. Emiatt picit aggódom is, bár még mindig jobb, mintha békákat boncolna szabadidejében :)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése