Anya én más vagyok!

"mert ők engem úgy fogadnak mint egy olyan embert aki mindenben más mint a normál emberek"

Ha a szülő nem hülye, akkor tudja, hogy ha a gyereke bármiben más mint a többiek, akkor ő is érzi magáról ezt. Ilyen szempontból talán egyszerűbb, szembetűnőbb helyzetet idéz elő ha valakinek például testi fogyatékossága van. Akkor látják a többiek ezt, szemtől szemben csúfolódnak, egy részük pedig elfogadja a dolgot olyannak, amilyen. Gyerekkoromban azt hittem nincs is gonoszabb dolog annál, hogy azért csúfolnak, mert kövér vagyok. Szóval a dolog attól még nyilván nem jobb, de azért voltak barátaim akiket ez nem izgatta, hiszen attól még jó barát voltam és megértettük egymást.

Lili helyzete más. Gyönyörű és okos kislány, szerintem a fiúk akik nem ismerik tuti szerelmesek belé. Azoknak akik ismerik pedig ő az osztály fura gyereke. Vajon milyen tanácsot adhat egy anya egy olyan gyereknek aki totálisan másképp gondolkozik mint a többiek, és emellett nem érti a többieket? Akárhogy próbálja, nem érti a motivációjukat, nem érti miért hazudnak, miért mondják hogy valami rendben van és utána beszélik ki amiatt a háta mögött. Nem érti miért zajonganak, miért piszkálják.

Egyre inkább azt gondolom, hogy Lili egy hős. Egy olyan hős, aki nap mint nap szembesül 25 számára kevésbé érthető emberrel, zavaró zajjal, érthetetlen viselkedésformákkal, számára nonszensz hazugságokkal, beszólásokkal és mégis megállja hogy üvöltés és hiszti nélkül reagáljon, bár kihozzák a sodrából, provokálják ezek a helyzetek, csapkodáson és kiabáláson túl sosem megy. Viszont bántja, nagyon bántja belül, hogy nem értik őt.

Úgy beszélget velem erről, mint egy felnőtt. Keresi a válaszokat, amikre próbálok válaszolni és válaszadás közben rájövök, hogy fogalmam sincs mit mondjak, hiszen ő nem érti az emberek motivációját, így hogyan adjak tanácsot neki arra nézve, hogy hogyan értse meg őket? 

Megszakad érte a szívem. Szeretne a része lenni ennek az osztálynak, barátokat szerezni, de már nem is próbál olyan lenni, mint ők. Ez persze nem biztos, hogy rossz, hiszen a madárból nem lesz cica. De hogyan és ki fogja elfogadni őt? Melyik az a 9-10 éves gyerek amelyik megérti Lili motivációit és cselekvéseit? Aki elfogadja hogy neki délután a játék nem szórakoztató és amikor a szemébe mondja az igazságot nem bunkó, csak nem tudja becsomagolni amit gondol. Hogy nem azért vonul el, mert nem tanult jó modort, hanem mert telítődött a zajokkal és ingerekkel. Hogy nem azért nem válaszol rendesen mert nem érdekli, hanem mert túl hosszú volt a kérdés és a felére sem emlékszik...

Ilyen és ehhez hasonló kérdések zajlanak a fejemben azután, hogy Lili tegnap arra használta a számítógépezési idejének nagy részét, hogy velem beszélgessen chaten és teljesen olyan volt, mintha egy világtól elzárt felnőtt lenne a vonal másik végén aki segítségért kiált.

A legértelmesebb dolog amit mondani tudtam neki az volt, hogy én sem mindig értem az emberek motivációját, de majd együtt kibogozzuk a rejtélyt.