Helyzetjelentés

Egy ideje nem írtam a blogba, aminek rendkívül prózai oka az, hogy nagyon besűrűsödtek a dolgok és nagyon el is fáradtam. Azt hiszem most az év végi normál elfáradásnál is jobban, amin az sem segít, hogy lebetegedtem.

De még küzdök, átküzdöm magamat az ünnepeken is.

Időközben megjártuk a Pedagógiai Szakszolgálat Szakértői Bizottságát is, és végre megkaptuk az előzetes szakértői határozatot, ami tulajdonképpen már maga az SNI, de a részletes szakértői vélemény csak ezután jön.. Reméljük januárban, vagy legkésőbb február elején.

Az útnak itt még nincs vége, hiszen egyrészt a fejlesztés amit Lili kap folyamatos, és szüksége is van rá folyamatosan. Annyi téma jön fel, hogy nincs is annyi időnk, hogy mindent átvegyünk, ténylegesen mindig szinte csak a legégetőbb témákat tudjuk feszegetni. Ilyenek például a segítségkérés, az iskolai szociális élet, vagy a jó és rossz élmények feldolgozása. De fontos és lassan lassan előjövő témák az intim szféra (nem vetkőzök pucérra este a filmnézés közben és nem öltözök át idegen férfiak előtt), az ismerettségi körök (kinek mit mondhatok el, mit illik és mit nem), vagy akár a testi fejlődés, amikről legalább szerencsére időnként kérdez, így normális anya-lánya beszélgetést is lehet róla folytatni. Az már hab a tortán, amikor idő jut olyanokról is tanítani, hogy például hogyan és mikor kell ajándékozni. Ilyenkor döbbenek rá mennyire bonyolult és összetett szociális világban élünk, és mennyire kevés az az idő, amit iskola után ilyenekkel el tudunk tölteni (amikor már duplán le van fáradva, hiszen nem csak a tananyagra kell figyelnie, de a viselkedésére, mások viselkedésére és a saját reakcióinak a tudatos korrigálására. Hihetetlen agymunka zajlik le nap mint nap a kis fejében, így nem csoda, hogy mire hazaér, addigra teljesen szétesik és sokszor egy normális szót sem tudok vele váltani, mert robban. 

Az ideális világban az iskola kislétszámú és differenciált és a tananyagba beépítik a szociális készségek fejlesztését is napi szinten. Az ideális iskolába jó képességű és normális családi hátterű gyerekek járnak, akik megértik Lili helyzetét. Én nem dolgozok, így egész nap Lilivel tudok foglalkozni, na meg a fejlesztésével (a fizetésemet azért megkapom minden hónapban).. :-)

Sajnos bilibe lóg a kezem, de szerencsére azért a helyzet nem szörnyű, vagyis lehetne rosszabb is.

Igaz, hogy Lili normál osztályba jár, ami 27 fős és ebben az osztályban nagyon vegyesen vannak különböző képességű (rajta kívül valószínüleg mind átlagos fejlődésű) gyerekek, de az osztálytársai egyelőre nagyrészt elfogadják és még barátai is akadnak az osztályban. A tanítók az elmúlt 3,5 év alatt rengeteg támogatást és segítséget nyújtottak nekünk, ennek is köszönhető, hogy Lili meg tudja mutatni azt is, hogy miben jó. Hisznek benne, szeretik és elfogadják. Kiválóak a jegyei, bevették a színjátszó csoportba, fellépésen is részt vett idén, szerepeltetik, versenyre küldik (ahol akár helyezést is elér pl felolvasásból, vagy rajzból). Sikerélményei is vannak a nehézségek mellett.

Nem titok, hogy nagyon félek a felső tagozattól, hogy milyen lesz. Új osztályfőnököt kap, akit még nem is ismerünk. Megváltoznak a szerepek a kamaszodó gyerekek között és kiéleződnek mégjobban a szociális elvárások is. A tanulástól kevésbé félek.

Az iskola támogató és nyitott, de az igazi integrációhoz még sok munka van hátra. 

Egyelőre úgy érzem, hogy ebben az intézmény maximálisan partner és nagyon bízom benne, hogy az új osztályfőnökkel is megtaláljuk majd a hangot jövőre.